|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 11 találat | lapozás: 1-11 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Petri György 1997. február 13.Febr. 13-án Budapesten, a Katona József Színházban átadták a Soros Alapítvány 1996. évi díjait. Életműdíjat kapott Eörsi István író, Orbán György költő, Petri György költő, Poszler György irodalomtörténész, Rakovszky Zsuzsa költő, műfordító és Sigmond István /Kolozsvár/ író. Az Ady Endre díjat a pozsonyi Grendel Lajos nyerte el. /Népszabadság, febr. 14./1997. május 1.A csíkszeredai Hargita Népe ápr. 22-i számában Borbély László főszerkesztő Pontosít az ÉS címen arról tudósított, hogy a Soros Alapítvány kiket részesített alkotói díjban /720 ezer forintban/, köztük van Cs. Gyimesi Éva, Tamás Gáspár Miklós, Radnóti Sándor, Thomka Beáta, Lengyel Péter. Mentesülve az anyagi gondoktól, könnyebb lesz számukra az alkotói munka. "Véleményt nyilváníthatnak például a Bolyai Egyetem újraindításáról. Hogy nem kell sietni." Székedi Ferenc eddig idézi a cikket, majd hozzáfűzi: Borbély László ezzel azt sugallja: Cs. Gyimesi Évának azért más a véleménye a Bolyai Egyetem ügyében, mert lefizették. Borbély nem ír arról, tette hozzá Székedi, hogy az egyetemi tanárnő féltette a meglevő európai kapcsolatokat. - Székedi végigkísérte az egyetemmel kapcsolatos vitát, az egyértelmű végkövetkeztetés: a Bolyai Egyetem ügye nem az egyetem szenátusának, nem magyar tanárainak és magyar diákjainak, nem az RMDSZ-nek az ügye, hanem az egész erdélyi magyarság ügye, Cs. Gyimesi Éváék alighanem tévednek, ha csupán egyetemi kritériumokban gondolkodnak. - Székedi leszögezte: a szakma becsülete miatt írta mindezt, Borbély László ugyanis a lejártás szándékával "most egybe az alapítványi díjazás tényét az egyetem körüli vitákkal." /Székedi Ferenc: Hétszázhúszezer forint és a Bolyai Egyetem. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 1./ Az Élet és Irodalom közölte az 1996. évi alkotói díjazottak listáját /mindegyik 720 ezer forint/: Petri György, dr. Poszler György, Orbán Ottó, Sigmond István /Kolozsvár/, Rakovszky Zsuzsa, az 1995-től folytatódó alkotói díjak /szintén 720 ezer forint/ között van Cs. Gyimesi Éva, Radnóti Sándor, Tamás Gáspárt Miklós, Géher István, Thomka Beáta. Az 1994-től folytatódó alkotói díjak: Kornis Mihály, Mészöly Miklós, Réz Pál. /Élet és Irodalom, ápr. 11./1998. február 20.A Soros Alapítvány febr. 13-án ünnepélyesen átadta az 1997. évi díjait. Vásárhelyi Miklós kuratóriumi elnök - többek között- előző évről áthúzódó alkotói díjat adott át Eörsi István író, publicistának, Petri György költőnek, Orbán Ottó költőnek, Poszler György irodalomtörténésznek és Sigmond István kolozsvári írónak. A díj évi összege 720 ezer forint. Évi 600 ezer forintos díjban /Bibó István-díj/ Kis János filozófus, Nagy L. Zsuzsa történész /Ránki Dezső-díj/ részesült. /Élet és Irodalom, febr. 20./1998. szeptember 3.Először Digitális Halhatatlanoknak nevezték azt a kezdeményezést, hogy a kortárs Kossuth-díjas írók munkái Internetre kerüljenek. Jelenleg Digitális Irodalmi Akadémia a neve, 1999 januárjára már mindegyikükről lesz anyag a világhálón. A következő írók munkái kerülnek Internetre: három erdélyi, Sütő András, Kányádi Sándor és Lászlóffy Aladár, egy felvidéki, Dobos László, két nyugati magyar író, Határ Győző és Méray Tibor, továbbá: Gyurkó László, Csoóri Sándor, Rákos Sándor, Jókai Anna, Juhász Ferenc, Hubay Miklós, Bertók László, Orbán Ottó, Fejes Endre, Tandori Dezső, Lázár Ervin, Szabó Magda, Lakatos István, Petri György, Esterházy Péter, Nádas Péter, Faludy György /Kanadából hazatért/, Bodor Ádám, Spiró György, Takáts Gyula, Kuczka Péter, Gyurkovics Tibor, Mészöly Miklós, Moldova György, Ágh István, Sánta Ferenc, Konrád György, Somlyó György, Kertész Imre, Parti Nagy Lajos, Rakovszky Zsuzsa. - Megállapodtak az elhunytak műveinek gondozásáról és Internetre juttatásáról: jelenleg tárgyalnak Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Pilinszky János, Mándy Iván és Weöres Sándor hagyatékának megvásárlásáról. /Magyar Hírlap, szept. 3./ Gyurkó László a kommunista rendszerben Kádár János életrajzot, Petri György pedig a rendszerváltás után hírhedt vallásgyalázó verset írt.2005. június 11.Az Ünnepi Könyvhét idején Budapesten az Írók Boltjában Kovács András Ferencnek ítélték oda az Üveggolyó Díjat. Tizenharmadszor történt a díjátadás és ő az első erdélyi, aki ezt megkapta. 1993 óta a bolt munkatársai egy-egy kortárs irodalmi személyiségnek adományozzák az Üveggolyót munkássága, irodalmi tevékenysége elismeréseként. Eddig Mándy Iván, Mészöly Miklós, Balassa Péter, Parti Nagy Lajos, Tandori Dezső, Petri György, Györe Balázs, Szilágyi Ákos, Göncz Árpád, Keresztury Tibor, Balla Zsófia és Esterházy Péter került a kiválasztottak közé. Kovács András Ferencnek most jelent meg Víg Toportyán /Koinónia Kiadó, Kolozsvár/ című gyermekverskötete. /(nk): Üveggolyó Díj Kovács András Ferencnek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 11./2010. december 28.Fütyürésszünk PetritSzótárlat Szabad a szerelem 2011. január elseje után is. Azt viszont meg kell fontolni, ki mit ír róla. Nem sért-e közerkölcsöt, kisebbséget vagy többséget; a naturalizmussal, bizonyos testrészeink néven nevezésével jó lesz vigyázni. Hasonlóképpen érdemes lesz megfontolni, szerelmünk ábrázolt tárgyát helyesen választottuk-e ki – ennek paramétereit kódex rögzíti majd. Ne bolygassuk továbbá a szerelem intézményesített kereteit! És bajban lesz, akinek a demokrácia, a kritikai gondolkodás, a rákérdezés a szívszerelme. Ilyesmikről most írjunk és olvassunk fel, amíg lehet, van még pár napunk. Amíg lehet – volt a címe az estnek, amelyet a Beszélő folyóirat rendezett, és amelynek az egyik legbefogadóbb budapesti helyszín, a Nyitott Műhely adott otthont; az alcíme pedig: megemlékezés Petri György születésnapján az ünnepeltről és az eltűnőben lévő, féltett sajtószabadságról. Az Amíg lehet egyébként Petri egyik utolsó szerelmes verse – a szervezők címválasztása nem csak a szilveszter után lecsapó médiatörvényt fricskázza. Amíg lehet, addig vitális a szerelem, írja Petri; azután már a vég hava jön, de még akkor is „együtt bár úttalan-útatlan / toporgunk-tipegünk a tébolyult hóviharban.” Van, amin nem fog ki a médiatörvény – például a szerelmen, mert azon talán e bizonyos hóvihar sem. Hasonlóképpen lehetetlen az irodalom, a szó szabadságigényét megzabolázni. Maradjunk a Petri-metaforánál: az irodalom beszél, amíg lehet, de a hóviharban sem fogja be a száját. És mért kéne befognia? Kinek van szüksége hebegő, rettegő napilapokra, tartalmatlan portálokra, bólogató kutyus folyóiratokra? Jövőre a központi szabályozás az internetre is kiterjed. Kénytelenek leszünk eldugott tartalmak után kutatni. Ezt máris elkezdhetjük, keressük meg az ezen az estén elhangzott műveket. Elsőként Vallai Péter, akinek Petri második anyanyelve, mondta el az Ó, Oroszország című verset. Utána Németh Gábor hozott részletet Zsidó vagy? című kötetéből, majd fölolvasta Petri 1956 Karácsonyát. Kukorelly Endre két verset olvasott legutóbbi kötetéből: a Vojtina redivivust és az Errort. Gerevich András a titokzatos Rosmer János Hátsó ülés című kötetéből választott a szerelem és a homoszexualitás megjelenítésében újszerű verseket. Forgách András 1111 szó című visszaemlékezésével gondolkodtatott el. Márton László mélyen ironikus részletet olvasott fel a Minerva búvóhelyéből, Petritől pedig A leghosszabb című verset. Darvasi László egy Szív Ernő-tárcával hozakodott elő (Enni vagy nem enni), aztán Takács Zsuzsa következett az Ajánlás című prózával és Petri Vörösmartyjával. Esterházy Péter visszaemlékezését (Az ember méltóságáról) Kardos Róbert olvasta föl. Várady Szabolcs régi, de maróan aktuális versét mondta el (Egy kívülálló, ha volna ilyen), barátjától, Petritől pedig talán az egyik legfontosabbat – Hogy elérjek a napsütötte sávig címűt. Utána következett a frenetikus Az étkezés ártalmasságáról Parti Nagy Lajostól, és néhány pontos helyzetértékelő szó. Szilágyi Ákos recitálta saját H mint Hazáját – feltétlen nézzenek utána, megtalálható a neten. A záró performance is látható a youtube-on: Závada Pál népi író a Csík Zenekar népdalfeldolgozásait vetítette a falra, fütyülte a dallamot, Petri-verseket énekelt e népi-posztmodern zenei háttérre. Kell a Petri-karaoke. Még csak sejtjük, mi történik. Visszaút az időben – 1984. Megint lesz szamizdat? Egy ilyen estre újra annyian jönnek, hogy a közönség fele az utcán áll. Demokratikusnak hazudott cenzúra – ilyenünk még nem volt. De van hozzá Petrink, a legfülledtebb diktatúrában is független. Nem tudjuk, hogy a groteszkül kegyetlen médiaszabályozásra mennyiben fütyülhetünk; de: fütyürésszünk Petrit. Szűcs Teri, Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. április 10.Határon Túli Magyar Színházi Szemle a Thália Színházban Határon Túli Magyar Színházi Szemlét rendeznek május 9. és 14. között a Thália Színházban, a találkozón nyolc színház mutatkozik be - közölte a Thália Színház kedden az MTI-vel. A szemle lehetőséget teremt arra, hogy a magyarországi közönség néhány nap alatt egy helyszínen ismerje meg a határon túli magyar színjátszás értékeit. Szeretnék bemutatni az elmúlt időszakban létrejött legjelentősebb határon túli színházi produkciókat, az egyes társulatok szakmai fejlődését - áll a közleményben. Mint írták, a rendezvény szakmai találkozóra is alkalmat ad. Az esemény szakmai jelentőségén is túlmutat, hogy az eltérő helyszínen alkotó és magyar nyelven játszó színházak budapesti találkozója "segíti nemzeti önképünk ápolását". A szervezők szándéka szerint a szemle mostani megrendezésével lehetőség nyílik arra, hogy ez a korábbi években is a Thália Színházban megtartott esemény hosszabb távon fesztivállá fejlődjön. A szemle a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház A velencei kalmár című előadásával indul május 9-én, 10-én a Kárpátaljai Megyei Magyar Színház Tóték, 11-én pedig a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat Chioggiai csetepaté című előadását láthatja a közönség a nagyszínpadon. Május 12-én az Új Stúdióban a Komáromi Jókai Színház Tetemre hívás című előadói estje, az Arizona Stúdióban pedig az Aradi Kamaraszínház Petri György estje látható. A találkozón május 13-án az Új Stúdióban a Szabadkai Népszínház Magyar Társulat (Egy)mással, míg az Arizona Stúdióban a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Arany-légy című produkcióját játsszák. A szemle zárónapján, május 14-én a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház De mi lett a nővel? című előadását láthatja a közönség. A szemle különböző előadásait - két-két nagyszínpadi vagy öt stúdió-produkciót - magukba foglaló bérletek egységesen 4500 forintba kerülnek. MTI 2016. május 21.Szőcs Géza: Válogatott versek ( Székely Könyvtár)Ennyire készen, ennyire teljes fegyverzetben kevesen érkeztek az irodalomba, mint ő. Nála mintha már a kezdet kezdetétől készen lett volna minden: a világ, a nyelv, a szereplők; be volt népesítve a táj, megvoltak a díszletek, a hegyek, a völgyek, a folyók, a patakok, minden megvolt. És megvoltak a szerepek, a monológok, a helyzetek, a jelenetek. És mindennek már neve is volt; nem kellett nevet adni semminek, mert ő már mindent megnevezett. Nem sok ilyen jelentkezés volt az elmúlt fél évszázadban az irodalomban. Mintha ő találta volna fel ezt a versnyelvet is, a semmiből, valami teljesen újat, valami teljesen mást. Hiába keresnők első versesköteteiben a nagy elődök hangját, mert sehol senkit nem találunk, senkire rá nem ismerünk. Szőcs Géza, ő Szőcs Géza volt. Úgy lépett be az irodalomba – ahogy barátja, Zalán mondja –, hogy leütött egy alaphangot, és azután már semmi más dolga nem akadt, mint variálni ezt az alaphangot. Mindenesetre, ha most, az új évezred második évtizedének közepén valaki a magyar irodalomban két ilyen verseskötettel jelentkezne egymás után, és tegyük fel, huszonhárom és huszonöt évesen, mint ő a Kilátótorony és környéke, valamint a Párbaj, avagy a huszonharmadik hóhullás című kötettel, elalélnának az örömtől a kritikusok, aztán kikiáltanák nagynak, bárminek, és el nem kerülhetné az azonnali kanonizálást, röpke év alatt a mindenféle díjakat, és így tovább. Vegyük elő, és olvassuk csak újra ezt a két könyvet, Szőcs Géza – szerintem mindmáig – két legkiemelkedőbb teljesítményét (versben), és olvassuk újra, aprólékosan, elejétől végéig. Semmi avíttság, semmi rárakódott por, semmi, az évekkel ráterhelődött koszmó, semmi, semmi: friss, könnyed, játékos, humoros, játszi könnyedséggel brillírozó, nagyszerű teljesítmény mindkettő. És nincsenek benne üresjáratok, nincsenek benne elavult verssorok, -szakok, egyáltalán, az összes úgy, ahogy van: erőteljes, fontos és jelentős, mintha nem is ezelőtt negyven évvel tették volna le az asztalra, az olvasó asztalára őket. Elképzelem a könyv akkori szerkesztőjét/szerkesztőit: micsoda öröm lehetett, amikor beállított ez a fiatalember a hóna alatt ezekkel a kéziratokkal. Sok ilyet kívánna magának mindenik szerkesztő. Számomra szinte újraélhető volt ez az élmény most, február közepén-végén, amikor a Székely Könyvtár sorozat következő (rám eső) verses darabját (kötetét) szerkeszthettem. Mert nem túl sok alkalommal találkozik az ember olyan jellegű életművel, ami több mint negyven év távlatából is ennyire megérintse, s ami neki ekkora (nagy) örömet, elégtételt és élvezetet jelentsen. Pár évvel azelőtt (pontosabban az Sz. G.-kötetek megjelenése előtt hat évvel) írt Petri György a Magyarázatok M. számára című kötetében A szerelmi költészet nehézségeiről. Szőcs Géza meg úgy végigzongorázik, olyan könnyed eleganciával (hat év múlva!), ha kell rímes-ritmusos versben, ha kell szabad versben, vagy ha úgy gondolja, a kettő kombinálásával a szerelmes verseken is, hogy ragyog az ember a gyönyörűségtől. Nagy költészet és nagy költő képes ilyesmire csak, hogy szerelmes versben, nem szerelmes versben, mindenütt, minden a helyén legyen: semmi erőltetettség, fölösleg, sallang, vegytiszta, kitűnő líra csak. Csak? Igen. És ennyi elég is, azt hiszem. Fekete Vince Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. február 16.A nagy verslista – Jelenkor-szavazás kortárs magyar versekrőlA Jelenkor szerkesztősége szerette volna felmérni, hogy mi számít ma legfontosabbnak a kortárs magyar irodalomban, ezért kritikusokat kértek fel, hogy „szavazzanak műnemenként, műfajonként művekre, árulják el, szerintük melyik a harminc legfontosabb regény, vers, verseskötet, novelláskötet, színpadi mű, értekező próza, műfordítás, magyar nyelven megjelent populáris mű az utóbbi három évtizedben”, olvasható a Jelenkor irodalmi és művészeti folyóirat online kiadásában (www.jelenkor.net) Arról, hogy miért az elmúlt harminc évet veszik figyelembe, és miért harmincas a lista, a Jelenkor szerkesztősége így vélekedik:„Mivel a »kortárs« nem pontosan meghatározható időkeret, ezért úgy döntöttünk, az utóbbi harminc évet tekintjük az irodalomtörténet jelenkorának, és szimbolikus gesztussal az 1986-os évet, Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba és Nádas Péter Emlékiratok könyve című műveinek megjelenési évét tekintjük fordulópontnak. Szavazni tehát a következő évtől, azaz 1987 januárjától 2016 decemberig tartó időszakban megjelent művekre lehet. És azért 30 legjobb, mert az első tízet talán könnyebb megsaccolni-kitalálni, a második, harmadik tíztől több meglepetés várható”. Megjegyzik továbbá, hogy természtesen tudják, „a kanonikus listák és rangsorok csak arra jók, hogy vitatkozzanak velük, és azt is, hogy az évszámhoz kötött korszakhatárok mindig megkérdőjelezhetők”, és azzal is tisztában vannak, hogy az esztétikai érték nem dönthető el szavazással. Mint írják, ajánlatnak, nem verdiktnek tekintik a listákat, és „a szavazások eredményét természetesen lehet bírálni, kiegészíteni”. A „kiszámolás” módszeréről is megtudunk részleteket, e szerint „a kritikusok úgy szavaznak, hogy a 30-as listákat értéksorrendbe rendezik: kinek-kinek a listáján az első helyezett 30, a második 29 pontot kap stb., a szerkesztőség pedig egyszerű összeadással hozza létre az összesített listákat”. A szerkesztőség arra is kitér, hogy miért kritikusokat kértek fel a szavazásra. Mint írják, „írókat, költőket, szerkesztőket, műfordítókat vagy éppen nem az irodalmi élethez tartozó jeles művészeket és értelmiségieket is felkérhetnénk szavazásra. Továbbá csinálhatnánk teljesen nyitott, internetes közönségszavazást. Elvégre a kortárs irodalom az olvasóké, nem a kritikusoké. Mi mégis kritikusokat kértünk fel, mert úgy gondoljuk, a kritikus az, akitől a leginkább elvárható, hogy szükség esetén esztétikai érvekkel is alá tudja támasztani értékítéleteit, és ő az, aki hagyományosan feladatának tekinti az irodalmi szempontokra tekintő, független műbírálatot. Szerintünk tehát az efféle ajánlatok összeállítása elsősorban a kritikusok dolga”. A napokban megjelent az induló sorozat első darabja, íme tehát a 30 legjobb kortárs magyar vers a kritikusok szavazata alapján. (Megjegyzés: A 30/30-as verslista végül nem harminc, hanem harminckilenc címet tartalmaz. „Ez azért alakult így, mert sok lett a megosztott helyezett. Ha meghúztuk volna harmincnál a vonalat, akkor nem lehetett volna eldönteni, több egyforma pontszámú vers közül melyiket hagyjuk le a listáról”, olvasható a szerkesztői magyarázat a Jelenkor online-on). Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig (418) Parti Nagy Lajos: Rókatárgy alkonyatkor (200) Kemény István: Egy nap élet (187) Tandori Dezső: Londoni Mindenszentek (181) Tandori Dezső: A Semmi Kéz (139) Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén (106) Tolnai Ottó: Mi volt kérded a legszebb Dániában (94) Tóth Krisztina: A világ minden országa (93) Kemény István: Fel és alá az érdligeti állomáson (84) Kántor Péter: Megtanulni élni (83) Rakovszky Zsuzsa: Decline and fall (82) Márton László: Bowen monológja sötétben (80) Kovács András Ferenc: És Christophorus énekelt (67) Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca (64) Szabó T. Anna: Elhagy (64) Borbély Szilárd: Hosszú nap el (63) Baka István: Farkasok órája (62) Sziveri János: Bábel (60) Tóth Krisztina: Kutya (58) Térey János: A gyönyörű gyár (56) Kemény István: A néma H (54) Varró Dániel: Minden olyan mint minden (53) Borbély Szilárd: Tenger könnyek csillaga (52) Orbán Ottó: A magyar népdalhoz (52) Kukorelly Endre: Azt mondja aki él (50) Oravecz Imre: Közelítő nap (49) Tóth Krisztina: Havak éve I-III. (48 Kukorelly Endre: Kicsit majd kevesebbet járkálok (47) Kántor Péter: A könyvespolc előtt (45) Parti Nagy Lajos: A Csorba-kert (45) Tóth Krisztina: Kelet-európai triptichon (45) Borbély Szilárd: Karácsonyi szekvenciák (44) Borbély Szilárd: A tízezer (43) Kemény István: Célszerű romok (43) Petri György: Sár (43) Tandori Dezső: Szakadj ki (43) Térey János: Fagy (43) Borbély Szilárd: Pegazus, szárnyak (40) Parti Nagy Lajos: Nyár, némafilm (40) A verslista az alábbi kritikusok szavazatai alapján jött létre: Balázs Imre József, Bedecs László, Bozsoki Petra, Csehy Zoltán, Csuhai István, Fekete Richárd, Görföl Balázs, Halmai Tamás, Harmath Artemisz, Károlyi Csaba, Kálmán C. György, Keresztesi József, Kőrizs Imre, Krupp József, Lapis József, Mekis D. János, Mohácsi Balázs, P. Simon Attila, Sántha József, Szénási Zoltán, Tarján Tamás, Turi Tímea. Szabadság (Kolozsvár) 2017. február 17.Erdélyi versek a jelenkori költemények élmezőnyébenAz elmúlt harminc év terméséből válogatták ki irodalomkritikusok a 30 legszebb kortárs magyar verset a pécsi Jelenkor folyóirat kezdeményezésére. A zsűri tagja volt Balázs Imre József kolozsvári költő, kritikus, a Korunk folyóirat főszerkesztő-helyettese, aki a lista kialakulásáról, a kortárs irodalom népszerűsítéséről beszélt a Krónikának. Irodalomkritikusok állították össze azt a listát, amelyen a 30 legszebb kortárs magyar vers szerepel, a válogatás a Pécsett szerkesztett, Jelenkor című irodalmi és művészeti folyóirat honlapján jelent meg. Az online induló sorozat az elmúlt harminc év legjobb magyar műveit keresi, a szerkesztőség szeretné felmérni, hogy mi számít ma legfontosabbnak a kortárs magyar irodalomban. „Kritikusokat kérünk fel, hogy szavazzanak műnemenként, műfajonként művekre, árulják el, szerintük melyik a harminc legfontosabb regény, vers, verseskötet, novelláskötet, színpadi mű, értekező próza, műfordítás, magyar nyelven megjelent populáris mű az utóbbi három évtizedben. Mivel a „kortárs" nem pontosan meghatározható időkeret, ezért úgy döntöttünk, az utóbbi harminc évet tekintjük az irodalomtörténet jelenkorának, és szimbolikus gesztussal az 1986-os évet, Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba és Nádas Péter Emlékiratok könyve című műveinek megjelenési évét tekintjük fordulópontnak. Szavazni tehát a következő évtől, azaz 1987 januárjától 2016 decemberéig tartó időszakban megjelent művekre lehet" – olvasható az irodalmi folyóirat közleményében Kányádi Sándor és Kovács András Ferenc verse is a listán A Jelenkor 22 kritikust kért fel, hogy szavazzanak, köztük Balázs Imre József kolozsvári irodalomkritikust, irodalomtörténészt, költőt, a Korunk folyóirat főszerkesztő-helyettesét. Balázs Imre József a Krónika megkeresésére kifejtette, az 1986 és 2016 közötti magyar irodalom termését rendkívül gazdagnak tartja, így ő maga igyekezett egy szerzőtől mindössze egy verset válogatni. A zsűritagok azonban egy költőtől több verset is megjelöltek, így a felsorolásban több szerző is szerepel több verssel, például Petri György, Parti Nagy Lajos, Tandori Dezső, Borbély Szilárd vagy Tóth Krisztina. A végleges listán két erdélyi költő egy-egy verse sorakozik: Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén és Kovács András Ferenc: És Christophorus énekelt című költeménye. Balázs Imre József elmondta, ő több erdélyi költő alkotásait is javasolta, például Szőcs Géza, Lövétei Lázár László vagy László Noémi verseit. „A válogatáskor továbbgondoltam a Bob Dylan irodalmi Nobel-díja kapcsán felmerült kérdéskört is, így dalszövegírók alkotásaira is javaslatot tettem, itt Bereményi Gézát említeném, Cseh Tamás dalainak szövegíróját és a Quimby együttes frontemberét, dalszövegíróját, Kiss Tibort. A végeredmény, a 30-as lista tulajdonképpen közös részhalmaza a kritikusok véleményének, amely természetesen szubjektív" – mondta az irodalomkritikus. Kitért arra is, hogy a Korunk folyóirat 2001–2002-ben hasonló játékot indított, akkor a huszadik század legszebb magyar verseit keresték költők és kritikusok, a válogatás meg is jelent A teremtmények arca című antológiában, a lista élén pedig Kosztolányi Hajnali részegség című verse végzett. A 40 verset és szubjektív esszéket tartalmazó kötet anyaga 104 költő és irodalomkritikus szavazatai alapján állt össze. Balázs Imre József kitért arra is, a Jelenkor által felkért zsűri korosztályok és régiók szempontjából is megosztott volt, a sorozat következő részében a legszebb verseskötetek, regények, stb. kiválasztására más-más kritikusokat hívnak majd. „Az efféle ajánlatok összeállítása elsősorban a kritikusok dolga. Ami a kritikusok kiválasztását illeti, reprezentativitásra törekszünk, elismert kritikusokat kérünk fel lehetőleg úgy, hogy minél inkább paritásos legyen az összetétel. Legyenek köztük nők és férfiak, határon túliak és magyarországiak, budapestiek és vidékiek, »nagy öregek« és újoncok" – fogalmaztak a Jelenkor szerkesztői. Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén valaki jár a fák hegyén ki gyújtja s oltja csillagod csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott én félek még reménykedem ez a megtartó irgalom a gondviselő félelem kísért eddigi utamon valaki jár a fák hegyén vajon amikor zuhanok meggyújt-e akkor még az én tüzemnél egy új csillagot vagy engem is egyetlenegy sötétlő maggá összenyom s nem villantja föl lelkemet egy megszülető csillagon valaki jár a fák hegyén mondják úr minden porszemen mondják hogy maga a remény mondják maga a félelem 1994 Útmutató a nagyközönségnek Balázs Imre József úgy vélekedett, az effajta válogatás üzenetértékű lehet, és hasznosnak bizonyulhat a nagyközönség számára, hiszen az olvasók a bőség zavarával küzdenek, útmutatást várnak, a lista pedig arra bátorítja őket, lehet barátkozni a kortárs művekkel. „Én magam határozottan kortársirodalom-párti vagyok, úgy vélem, fontos ráirányítani a fiatal generáció figyelmét arra, hogy az irodalmi művek nem afféle »múzeumi darabok«. Természetesen egyensúlyt kell teremteni a klasszikus és jelenkori irodalom között, nyilván előbbit is meg kell ismernie a fiatal generációnak, de azt hiszem, elsősorban az a fontos, hogy pozitív élménye szülessen a gyereknek az olvasással kapcsolatban. És a kortárs – akár könnyedebb, szórakoztatóbb – műveken keresztül vezethet az olvasóvá nevelés útja a klasszikus irodalom, az irodalom egésze felé" – mondta Balázs Imre József. A válogatásokat kezdeményezők a besorolásról úgy fogalmaznak, az irodalom nem lóverseny, a kanonikus listák és rangsorok csak arra jók, hogy vitatkozzanak velük, az évszámhoz kötött korszakhatárok pedig mindig megkérdőjelezhetők. „Azzal is tisztában vagyunk, hogy az esztétikai érték nem dönthető el szavazással. Ennek ellenére fontosnak érezzük, hogy a Jelenkor, amely minden egyes számával válogat és tartalomjegyzékével havonta értékjavaslatokat kínál, ebben a végletekig leegyszerűsített formában is orientációs alternatívát nyújtson egy szakmailag mégiscsak védhető ajánlattal. Írókat, költőket, szerkesztőket, műfordítókat vagy éppen nem az irodalmi élethez tartozó jeles művészeket és értelmiségieket is felkérhetnénk szavazásra. Továbbá csinálhatnánk teljesen nyitott, internetes közönségszavazást. Elvégre a kortárs irodalom az olvasóké, nem a kritikusoké. Mi mégis kritikusokat kértünk fel, mert úgy gondoljuk, a kritikus az, akitől a leginkább elvárható, hogy szükség esetén esztétikai érvekkel is alá tudja támasztani értékítéleteit, és ő az, aki hagyományosan feladatának tekinti az irodalmi szempontokra tekintő, független műbírálatot"– írták a kezdeményezők. A 30 legszebb kortárs vers listája, a válogatás mikéntjéről és a sorozatról részletek a Jelenkor.net honlapon találhatóak. Kiss Judit Krónika (Kolozsvár) 2017. december 8.Fel kellene nőnünk Arany Jánoshoz – Szilágyi Márton irodalomtörténész az életműről és annak kutatásárólA kolozsvári bölcsészkaron mutatták be elsőként Szilágyi Mártonnak, az ELTE tanárának, elismert irodalomtörténésznek, Arany-kutatónak a Kalligram Kiadónál megjelent, „Mi vagyok én?” – Arany János költészete című monográfiáját. Szilágyi Márton a csütörtöki bemutatót megelőzően a Krónikának többek között elmondta: másként kezdődik az Arany-életmű, mint ahogy eddig tudtuk. – „Mi vagyok én?” – Arany János költészete című monográfiáját elsőként a kolozsvári bölcsészkaron ismerhette meg a közönség. Milyen tekintetben hoz újat a kötet, amely a költő születésének bicentenáriuma apropóján szervezett emlékévben látott napvilágot? – Az volt a célom, hogy olyan műelemző könyvet próbáljak írni, amely elsősorban Arany epikus és lírai műveire koncentrál, műelemzések sorozatából épül föl, és nemcsak a szakma, de a nagyközönség számára is érdekes lehet. A szerkezet is ezt tükrözi: az elején egy fejezet Arany társadalmi státusváltozásait próbálja áttekinteni: nem az életrajzot újramondani, hanem azt, hogy miképpen jutott el a nemzeti költői státuszig. Utána műelemzések következnek, az első felében az epikus művekről, a másodikban az úgynevezett kisebb költeményekről. A kötet újdonságát az adja, hogy olyan szövegekről is igyekeztem beszélni, amikről nem szokás az Arany-életmű kapcsán. Külön fejezetben foglalkoztam A dévaványai juhbehajtás című művel, amit sokáig nem tekintettek Aranyénak. A szöveg, ami voltaképpen egy falucsúfoló, feltehetően Kisújszálláson keletkezett, ahol az 1830-as években Arany tanítóként működött. „Azért jelentős ez a szöveg, mert ha figyelembe vesszük, akkor másként kezdődik az Arany-életmű, mint ahogy eddig tudtuk, vagyis nem az első Arany-szövegnek tekintett Az elveszett alkotmánnyal, hanem jóval korábban és más műfajjal. – „Mi vagyok én? Senki Pál, Egy fájó gép, mely pipál” – ez a rövidke Arany-szöveg ihlette a kötet címét? – Ez is. Arany maga ezt az élete végén írott kis szöveget nem tekintette önállóan publikálható versnek. Azért fontos, hogy ez a kötet címadója, mert egy másik Arany-szöveghez vezet el: „S mi vagyok én, kérded. Egy népi sarjadék”. Számomra az volt érdekes, hogy miként lehet ezt a két sort egymásra vetíteni. Amikor Arany élete végén megírja fájdalmas kis szövegét, voltaképpen visszautal arra a korábbi sorra, amely költői indulásában fontos szerepet játszott, a Petőfi episztoláját megválaszoló saját versére. A Mi vagyok én? kérdésre adott két válasz pedig gyökeresen eltérő: először az, hogy „egy népi sarjadék”, élete végén pedig, hogy „Senki Pál”. – Petőfiről szóló tanulmánykötetet is szerkesztett nemrég, amelynek címe a költő „Ki vagyok én? Nem mondom meg” verssora. Tekinthető a két cím a Petőfiről és Aranyról szóló kötetek egyfajta felelgetős játékának? – Nyilván. Amikor Arany fölteszi ezt a kérdést, hogy „Mi vagyok én?”, ott van a fülében Petőfinek ez a verse, hiszen nagyon alaposan ismerte életművét és magát a költőt is, így a kérdés egyfajta Petőfi-allúzió is. Engem az eltérés izgatott: az Arany által megfogalmazott mindkét önképnek megvan a maga hitele és poétikai következménye, de ifjúkorában ez morális, származásbeli kérdés, élete vége felé pedig egzisztenciális számvetés. A Petőfi-tanulmánykötetet egyébként 2014-ben szerkesztettem, apropója az volt, hogy megnyílt egy újrarendezett Petőfi-kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol felkértek, hogy legyek a szakmai forgatókönyv összeállítója, aztán a múzeum szeretett volna egy tanulmánykötetet. Szép és érdekes feladat volt, hogy több évtized után újabb, Petőfiről szóló tanulmánykötetet kellett összeállítani, mert ez utoljára az 1970–80-as években volt divat. – Arany esetében ez hogyan alakult, főként az emlékévnek köszönhetően lendült fel szóló kiadványok megjelentetése, munkásságának kutatása? – Nem önmagában az emlékévnek, hanem annak, hogy volt néhány szakember, aki idejekorán számot vetett azzal, hogy közeleg a bicentenárium, amit megfelelően elő kell készíteni. Az Arany-életmű kritikai kiadását Korompay H. János indította újra, aki az Akadémia irodalomtudományi intézetében dolgozik. Egy kötet már megjelent: Hász-Fehér Katalin rendezte sajtó alá Arany lapszéli jegyzeteit a Nagyszalontán található hagyatékból. Az évfordulóra két tanulmánykötet is kitalált, az egyik Arany és a világirodalom kapcsolatáról szól, a Cieger András szerkesztette másik kötet Arany életművének művelődéstörténeti olvasatait tekinti át, és mindkettő fontos kiadvány. Komoly eredmény, hogy rengeteg szerzőt sikerült meggyőzni, hogy Arannyal foglalkozzon, így a kutatás nem áll rosszul. Jelentősek az évforduló alkalmával napvilágot látott tematikus folyóiratszámok, sok anyag gyűlik föl. Ez azért is lényeges, mert azt hihetjük, hogy mindent tudunk már róla, de most derül ki, hogy mennyi mindent nem, és mennyi mindent kell még elvégezni. – Visszatérve a kritikai kiadásra, miért is van szükség rá? – Ideje rendet teremteni Arany életművében, merthogy nincsen rend, a kritikai kiadásban pedig minden művel el kellene számolni. Az 1950-es években, a kritikai kiadás indulásakor épp a legfontosabb rész, az első 5-6 kötet előkészítése nem történt kellően átgondolt formában. Az is fontos, hogy Vojnovich Gézának, aki akkor sajtó alá rendezte a műveket, nem volt lehetősége, hogy például Nagyszalontán kutatásokat folytasson, most viszont mód van erre. Lehetőség nyílik arra is, hogy a Magyarországon őrzött kézirathagyatékhoz hozzávegyük azt, amit Erdélyben őriznek. Például a kolozsvári egyetemi könyvtár kézirattárában találtam egy olyan Arany-kéziratot, amelyet hosszú évtizedek óta nem háborgatott senki, holott kiemelt jelentőségű. Kéziratos kötet, amelybe a költő bemásolta az 1856-os Kisebb költemények anyagát. Olyan szöveg, ami homlokegyenest más lehetőségeket ad a kritikai kiadásnak. – És mikorra készülhet el az új kritikai kiadás? – A távlatokat azzal jelezném, hogy az 1950-es években indult el a kritikai kiadás, és hivatalosan 1-2 éve fejeződött be. A helyzet azóta kicsit romlott, mert a számítógépes és nyomdai feltételek ugyan javultak, de a bevonható szakemberek száma csökkent. Ebből a szempontból nem biztos, hogy kevesebb idővel kell számolni, de most már remélni lehet, hogy néhány éven belül kézbe vehető, asztalra tehető kötetek születnek. A feladatok ki vannak osztva, az én reszortom Arany költői életművének 1850-ig terjedő legelső időszaka. Olyan kötetek is várhatók, mint például Arany kéziratos dalgyűjteményének kiadása: egyrészt a költő is szerzett dallamokat, másrészt le is jegyzett meglévőket. Az elképzelés az, hogy hangzóvá teszik, Csörsz Rumen István előadóművész a teljes dallamokat eljátssza, így majd felvételről meg is lehet ezeket hallgatni a kiadás kiegészítéseként. – Kutatják az Arany család mesegyűjteményét is, készül a kritikai kiadás. Mesélne erről? – Tulajdonképpen két fiatal néprajzos, Gulyás Judit és Domokos Mariann dolgozik azon, hogy megjelenjen kritikai kiadásban az Arany László-féle népmesegyűjtemény. Bizonyítani lehet, hogy Arany László a meséket édesanyjától és nővérétől, Juliskától gyűjtötte. Ilyenformán a családi meseanyag válik megragadhatóvá, ami annál is érdekesebb, mert van egy olyan Arany-mese, ami ebből a hagyományból nő ki, a Rózsa és Ibolya, a költő ezt feltételezések szerint a felesége révén ismerte. Arany és a folklór kapcsolata egyébként rendkívül sokrétű. Ha az ember belemélyed az életművébe, szinte beleszédül, hogy milyen hihetetlen világirodalmi, populáris irodalmi, népköltészeti és magyar irodalmi kapcsolatrendszer sejlik föl, ezeknek a bontogatása is a kritikai kiadás feladata. – Az Arany-emlékév keretében rengeteg kezdeményezést indítottak, sokszor elhangzik, hogy a rendkívül gazdag életművel rendelkező költő voltaképpen a kortársunk. Ön, aki kortárs irodalommal is behatóan foglalkozik, miként látja ezt? – Nem Aranyt tiszteljük meg azzal, ha azt mondjuk, hogy kortársunk, inkább nekünk kellene felnőnünk hozzá. Életműve mérhetetlenül gazdag hagyományt jelent, amit meg kéne érteni, be kéne építeni a mindennapjainkba, mi lennénk ezáltal gazdagabbak. Szintén fontos, hogy a magyar irodalomban ő az, akinek a legdúsabb a hatása és legszerteágazóbb a kapcsolatrendszere. Az évforduló alkalmával az Országos Széchenyi Könyvtár rendezett egy kiállítást, amely az Aranyra később reflektáló magyar irodalmi alkotásokból áll. Megható, hogy Aranytól alkatilag gyökeresen különböző költők nyilatkozataiból arra következtetni, hogy úgy érezték: számukra Aranytól indul el valamiképpen az irodalmi időszámítás. Ilyen például Petri György is, vagy Orbán Ottó, aki azt írta, hogy „ha emberi alakban akarom magam elé képzelni az istent, az csak olyan lehet, mint az öreg Arany János” – és mondja ezt egy vallástalan költő. Aranyban minden nemzedék és minden alkotó újra és újra fölfedez valamit, ami máshol nem található meg az irodalomban, és ez a folyamat jelenleg se állt meg. Tehát az évfordulónak a szépirodalmi hozadéka azt mutatja, hogy rendkívül erős ösztönzést jelent Arany, roppant gazdag az életmű, rengeteg réteget meg lehet benne találni. Például egyre erősebben látszik a játékos rögtönzéseiből, alkalmi verseiből kibomló költészetének hatása, amely rendkívül dinamikus. Arany persze kortársunk, mint ahogy minden klasszikus a kortársunk voltaképpen, és mi vagyunk megtisztelve, hogyha ez az életmű kortársként fogad el bennünket. Az emlékév hozadékairól szólva: egy ilyen kezdeményezés mindig emlékezetpolitikai esemény is, és az minősíti, ami utána fennmarad. Ha sikerül egy emlékévet arra fordítanunk, hogy szövegkiadások, értelmezések, tanulmányok, monográfiák szülessenek, amelyek kijelölik a majdani kutatás irányait, és a későbbiekben is felhasználhatók, akkor azt mondhatjuk, hogy elérte célját. Úgy látom, hogy az Arany-év sok ilyen anyagot fölhalmoz, és ilyenformán nem lesz vége a naptári év elmúltával. – Vendégtanárként oktat idén a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán 18–19. századi irodalmat. Mi a benyomása, a hallgatók miként viszonyulnak az Arany-életműhöz? – Nem állunk rosszul, az életmű képes érdeklődést kelteni, de meg kell találni a módját, hogy elevenné, megszólíthatóvá tegyük az anyagot. Az nem működik, ha közhelyeket mond az ember, illetve megpróbál olyan frázisokkal élni, amikkel az elmúlt évtizedekben Aranyt illették. Meg kell találni a kérdésirányt, ami az egészet izgalmassá teszi, és Aranynál még inkább meg lehet találni, mint más 19. századi alkotók, mondjuk Vörösmarty esetében. Egyébként a korszak szakirodalma szempontjából sok minden még szövegszinten sincsen elrendezve, nincs befejezve a Vörösmarty-életmű kritikai kiadása, a Petőfi-életmű legújabb kritikai kiadása, Jókaié sincs. Sok a teendőnk még, és ez közös felelőssége a magyarországi és erdélyi szakmának egyaránt. Kiss Judit / Krónika (Kolozsvár) lapozás: 1-11
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
